Gondoltatok 2017.08.31.

Ma két babás jóga órám volt. A két óra közt volt időm megcsinálni a buddhista meditációt, amit most napi szinten gyakorlok. Történt egy kis baleset, mert még nem végeztem a meditációval, épp a leépítő fázisban jártam, mikor a csengő megszólalt, miszerint az első anyuka megérkezett a babájával, és nekem hirtelen fel kellett ugranom, hogy beengedjem. Ennek két következménye lett. Az első: majdnem leájultam a lépcsőn, úgy lenn maradt a vérnyomásom a félórás meditülés után :-/ A második: az óra első felében, amíg a babák el nem fáradtak, és el nem kezdtek nyűgösködni, a meditáció hatásaként, abban félig bennragadva, valósággal csiklandozott a jókedv. Kisbabák között egyébként is könnyebb a szív, és ha ezt még meditációval kombináljuk, a hatás már-már veszélyes az óvatlan babás jóga oktatóra nézve :) A délelőtti babás jógán Balázs varázsolt el minket, ahogy kacagva rugdosta a labdát. Emlékezetett minket arra, hogy milyen egyszerű is örömet okozni egy gyermeknek. Akkora boldogságot jelentett neki, hogy képes megrúgni a labdát, és az meglódul a térben, és ő utána eredhet! Hatással volt! Lujzi pedig úgy lódult meg négykézláb minden után, ami felkeltette az érdeklődését, mint aki vízbe csobban, öröm volt nézni :) A délutáni órán az a sok érdeklődő, ámuló tekintet, az a sok mosoly, amit kaptunk a babáktól, ahogy énekeltünk-mondókáztunk-mozogtunk nekik. És a hangos kacagások a táncnál! :)
Tanulság? 1. Meditálni érdemes. 2. Nyitott szívvel jelen lenni a pillanatban érdemes, különösen, ha jó a társaságod, és a babák jó társaságnak minősülnek! :) Végkonklúzió: Legyél sokat jelen a babáddal, gyermekeddel, és tanulj tőle örülni, létezni :)



Kövess minket a Facebook-on!